Toma Mihály

ÚJ! Videóporté Toma Mihály szabad és kötött fogású többszörös magyar bajnok birkózóról

Toma Mihály eredményei:

többszörös magyar bajnok
EB. IV. helyezett
VB. III. helyezett
Olimpiai V. helyezett
Örökös Vasas bajnok

1965. A birkózás kezdete
1967. junior válogatott sportoló
1974. felnőtt válogatott ekkor EB. VIII. helyezés és VB. V. helyezés
1975. EB. IV. helyezés és VB. III. helyezés
1976. Montreáli olimpia
1977. EB. VI. helyezés
1980. Moszkva olimpia V. helyezés
1980. EB. VI. helyezés
1981. EB. IV. helyezés
1981. VB. IV. helyezés
1985. végezte a TF-et, szakedzői szakon, ahol saját egyéni technikáiból írta szakdolgozatát.

Büszke az ő általa kifejlesztett válldobásról, melyet azóta is Toma-féle válldobásnak hívnak.

2005 szeptember ellenféllel most és régen Németh István birkózó barátommal birkózó VB

Toma Mihály és Németh István

Gyémánt

A gyémánt a terméselemek osztályán belüli széncsoporthoz tartozó ásvány és egyben a legjelentősebb drágakő. Ezt fizikai és kémiai tulajdonságainak köszönheti, hiszen a legkeményebb természetben előforduló ásvány (a nagyon ritka wurtzit-bórnitridet és a lonsdaleitet leszámítva[1]), átlátszósága és fénye tökéletes, fénytörése és színszórása a legmagasabb fokú. Ugyanakkor rajta kívül nincs más drágakő, amely csak egyetlen elemből állna: a gyémánt szénatomokból áll, a szén egy allotróp módosulata (vö.: grafit). Neve (latinosan diamans) a görög adamos szóból származik, melynek jelentése legyőzhetetlen, ami keménységére utal. Rendkívül nagy keménysége miatt ipari felhasználása széles körű.

Ásványtani jellemzői

A gyémántrács elemi cellája

Szerkezete kovalens kötésű atomok tetraéderes koordinációiból épül fel. Elemi cellája két lapon centrált kockarács 1/4 testátlónyi mélységgel való egymásba csúsztatásával állítható elő (gyémántrács). Kristályain uralkodó lapok az atomokkal legsűrűbben rakott rácssíkok, azaz az oktaéder és a hexaéder (kocka).

A gyémánt a szabályos rendszerben kristályosodik. Leggyakoribb alakja az oktaéder, majd a rombdodekaéder és hexakiszoktaéder, de előfordul a deltoidikozitetraéder, tetrakiszhexaéder, triákiszoktaéder, tetraéder és hexakisztetraéder formákban is. Ezek formák egymagukban vagy különböző kombinációkban jelennek meg. Az ikerkristályok is gyakoriak. A gyémánt kristályaira jellemző, hogy az élek és lapok sokszor legömbölyödtek és ilyenkor ? különösen a soklapú formák esetén ? a gömbalakhoz közelednek és a lapok egyenlőtlen kifejlődése folytán gyakran előfordul az alakok eltorzulása. A kristálylapok gyakran érdesek, rostosak és növekedési, illetőleg oldási nyomokkal teltek.

A gyémántkristályok rendszerint kifejlett lapokkal fordulnak elő: magmából lebegve kristályosodtak ki. A gyémánt anyaga, a magmában oldott állapotban levő szén lassan hűl ki, és a gyémántkristály mindaddig növekedik, míg szénutánpótlás létezik vagy amíg a magma körül nem zárja az ásványt, és az megszilárdul. A magma újrafelhevülése során a gyémánt feloldódhat és újrakristályosodhat. Azok a kristályok, amelyeknek kialakulása növekedésük közben ért véget, teljesen sík lapokkal határoltak, az élek rendszerint élesek. Azok a kristályok, amelyek oldódási folyamaton mentek keresztül, görbült lapúak. A növekedő kristályon az oktaéderlapokon megjelenő egyenlő oldalú háromszög alakú növekedési idomok, az oktaéderlapok éleihez képest 60°-kal fordulnak el, míg az oldódási háromszögek élei az oktaéderélekkel párhuzamosak, ugyanolyanok, mint a gyémánt égése közben keletkező idomok. A kockalapokon a növekedési idomok négyszög alakúak és éleik a kocka lapjainak átlójával párhuzamosak.

A gyémánt 770 °C-on oxigén jelenlétében szén-dioxiddá ég el, vagy nitrogéngázban elektromos ív hatására grafittá alakul. Ezt Newton már 1605-ben feltételezte, de csak 1772-ben bizonyította be Lavoisier. A gyémánt gyenge kékes lánggal ég, és ez akkor is folytatódik, ha a hőforrást eltávolítjuk. A levegőben az égés csak 850°-nál indul meg, s a hőforrás eltávolítása után megszűnik. Ha az égési folyamatot megszakítjuk s azután a gyémánt kristálylapjait kézi nagyítóval vagy mikroszkóppal megfigyeljük, az oktaéderlapokon szabályos háromszög alakú étetési idomok észlelhetők, amelyek oldalai egymással és az oktaéderlap éleivel párhuzamosak.
Nagyság
A gyémántkristály rácsszerkezete

A gyémántok nagysága igen változó, többnyire nem érik el az egy karátot; a néhány karátos kő még elég gyakori, de a 20 karáton felüliek már ritkábbak. A 100 karátot vagy ennél is nagyobb súlyt elérő kristályok pedig már ritkaságszámba mennek.
Törés és hasadás

A gyémánt törése kagylós.

Már idősebb Plinius is észrevette, hogy a gyémánt keménysége miatt összetörhetetlen, de bizonyos irányokban már elég gyenge kalapácsütésre is darabokra hullik. Ez azért következik be, mert az oktaéder sima és fényes lapjai könnyen elválnak egymástól, azaz a gyémánt kitűnően hasad az oktaéder lapjai szerint. Ez a tulajdonság nagyon fontos a kövek csiszolásakor. Az ilyen tökéletes hasadás azonban csak a tökéletes felépítésű kristályokban van meg. A két vagy több kristályból összenőtt gyémánt egy irányban nem hasítható szét. Előfordul még egy kevésbé jó hasadás is, a rombdodekaéder lapjai szerint és egy még gyengébb, a kocka lapjai szerint.
Keménység

A gyémánt keménysége valamennyi természetben is előforduló ásvány keménységét messze felülmúlja, ezért csak saját porával csiszolható. A Mohs-féle keménységi skála 10. fokának képviselője és 90-szer keményebb, mint az előtte álló korund. A gyémánt keménységét csak a kristályosodott bór és a mesterségesen előállított karborundum keménysége közelíti meg, amelyek a korundnál keményebbek. Az újabb kutatások szerint azonban keményebb a gyémántnál két természetesen előforduló ásvány, a wurtzit-bórnitrid és a lonsdaleit, bár ez utóbbiak nagyon ritkák.[1]

A csiszolási keménység a legnagyobb az oktaéderlapon, legkisebb a kockalapon és közepes a rombdodekaéder lapjain. A különböző lelőhelyekről származó gyémántok eltérő keménységűek. Gyémántcsiszolók adatai szerint a legkeményebb az ausztráliai és legkisebb keménységű a dél-afrikai gyémánt, az indiai keményebb, mint a brazíliai. Ezt a különbséget a belső felépítéssel és a zárványok milyenségével magyarázzák.
Sűrűség

A gyémánt sűrűsége kis eltéréssel középértékben 3,52 g/cm?. Az észlelhető kisebb ingadozásokat a különböző zárványok mennyiségére és minőségére lehet visszavezetni. Általában véve az ausztráliai gyémántok valamivel nehezebbek, mint a többiek, ezeknek sűrűsége: 3,57-3,66 g/cm?.
Optikai tulajdonságok

Kristálytani felépítésének megfelelőleg a gyémánt egyszerűen fénytörő. Néha azonban egyes gyémántokban rendellenes kettőstörés is megfigyelhető, amit a folyadékzárványok okoznak. A gyémánt törésmutatója igen nagy: 2,4077-2,4653, ennélfogva a teljes visszaverődés határszöge kicsiny. A diszperzió erős: 0,0576. A gyémánt fénye magas törésmutatója miatt nagyon erős; fényének megjelölésére a gyémántfény kifejezés alkalmas.
Szín

A gyémánt színe változatos. A teljesen színtelen, víztiszta ásványtól kezdve előfordul sárga, zöld, barna, piros, rózsaszínű, szürke, kék és fekete gyémánt is. A szín nagy hatással van az értékre is. A legtisztábbak az indiai gyémántok, a legszínesebbek pedig a dél-afrikaiak.

A színtelen kövek között a teljes víztisztaság szerint megkülönböztetnek első, második és harmadik vízű köveket. Némely teljesen színtelen és átlátszó kő kékesbe hajló fényű, ezek értéke a legmagasabb. Leginkább az indiai gyémántokra jellemző, de Brazíliában is találtak hasonló ásványokat.

A színes kövek közül a legelterjedtebb a sárga, illetve ennek egész gyenge színárnyalata. A dél-afrikai kristályok nagy része ilyen, de nem ritkák az erősebb sárgaszínűek: borsárga, mézsárga, narancssárga. A zöld színárnyalatban inkább a sárgászöld uralkodik; a tiszta zöld ritka. Megfigyelték, hogy a sárga és zöld szín csiszolásnál elhalványodik. A rádiumsugárzás hatására a színtelen gyémánt sötétzöld színűvé válik; ez a szín azonban hevítéskor eltűnik. Az ilyen kövek csiszoláskor is elveszítik színüket, a színveszteséget tehát a csiszoláskor keletkezett hő okozza. Sok esetben a gyémánt nem egyenletesen színezett, és előfordulhat, hogy a színezés csak egy felületi rétegre terjed ki. Ezt szintén csiszoláskor orvosolják.

A barna szín árnyalatai elég gyakoriak, a leggyengébb árnyalattól kezdve egészen a sötétbarnáig. A piros árnyalatú színek, a rózsaszín és ibolya igen ritkák. A színes gyémántok közt a leggyakoribbak a szürkék, piszkosfehértől a majdnem feketéig. A sötét színezés sok esetben csak a gyémánt felületére terjed, az ilyen köveket coated stones-nak (kérgezett kövek) nevezik. A tiszta kék színű gyémánt nagyon ritka, a gyengén kékes árnyalatúak is rendkívül értékesek. Fekete színű gyémántok különösen Borneó szigetén fordultak elő; a fekete színt a nagy számban jelenlevő grafitzárványok idézik elő. A fekete színű gyémántok neve karbonádó, míg a szürke színűeké bort.

A talált gyémántoknak körülbelül csak negyede teljesen színtelen; az erősen színezett, átlátszó kövek nagyon ritkák. A színes, átlátszó gyémántokat fantázia-gyémántoknak (fancy diamond) nevezik; ezek a drágakőtől megkívánt minden tulajdonságot egyesítenek magukban: nagy keménységet, erős fényt, tökéletes tüzet, színszórást, átlátszóságot és szép színt.

A színeződést zárványok okozzák, mint például a brazíliai barnás és barnás-sárga kristályokban, melyeknek belsejében mikroszkopikus rutil- és hematitzárványok mutathatók ki. A fekete gyémántok színét hasonlóképpen grafitzárványok okozzák. A többi esetben króm-, vas- és titán-vegyületek játszanak szerepet a kő elszíneződésében. A gyémánt égési termékeiben vas és titán mutatható ki.

A gyémánt színe hőemelkedésekkel, sugárzásokkal szemben nagyon állandó, de mégis vannak esetek, amikor hevítéssel és sugárzásokkal csekély színváltozás idézhető elő. A legállandóbbak a sárga és a színtelen kövek. Bizonyos zöld kövek hevítésre sárgássá, majdnem színtelenné válnak, a világosbarnák megvilágosodnak vagy rózsaszínűek lesznek, az eredeti szín azonban lehűléskor visszatér.

A napfény nincs hatással a gyémánt színére, az ibolyántúli sugarak sem. A röntgensugarak hatása is csekély. A színtelen kövek nem változnak, a barnák ibolyásszürkévé, a sárgák erősebb sárgává, a zöldek kékeszölddé válnak. A katódsugaraknak alig van hatásuk. Bizonyos színtelen gyémántokon volt észlelhető, hogy barnásszínűekké váltak. A rádiumsugárzás hatására színtelen gyémántok gyengén barnás, sárgás, kékes és zöldes színeződésűvé lettek, sárgák élénkebb sárgává, zöldek kékeszölddé vagy sötétebb zölddé váltak. A rádiumsugárzással keletkezett színváltozás hevítéskor eltűnik.
Lumineszcencia

A közönséges fény hatására történő lumineszcencia általában véve igen gyenge. Bizonyos esetekben azonban erősebb világítóképességet is megfigyeltek: egy 92 karátos víztiszta kő egy óráig tartó napfény hatása után 20 percig olyan erős fényt bocsátott ki magából, hogy a melléje helyezett fehér írópapír, a teljesen sötét helyiségben egészen jól látható volt. Az ibolyántúli sugarak már erősebb lumineszcenciát eredményeznek, mint a közönséges fény; a jelenség különösen a zöld és kékesfehér ásványokon erős, a színtelen és sárga köveken gyenge vagy teljesen hiányzik. Röntgen- és katódsugarak körülbelül egyforma lumineszcenciát eredményeznek, de a röntgensugarak hatása valamivel gyengébb. A jelenség intenzitása és a kisugárzó fény színe ? amely lehet sárga, zöld és kék ? összefüggésben van az ásvány színével. A színtelen kövek élénkebben reagálnak. A rádiumsugárzás a legtöbb esetben jelentéktelen lumineszcenciát idéz elő. A kisugárzás kék- és zöldszínű, s a kékesfehér köveken a legélénkebb. A gyémánton tribolumineszcenciát is megfigyeltek: fával, bőrrel, posztóval, sőt fémmel való dörzsölés után a gyémánt a sötétben világított.
Egyéb tulajdonságok

A röntgensugarakat teljesen átbocsátja, úgyhogy a röntgensugárral való átvilágítás segítségével igen könnyen megkülönböztethető a topáztól vagy a kvarctól, amelyek félig, vagy az üvegutánzatoktól, amelyek egyáltalában nem bocsátják át e sugarakat.

A gyémánt dörzsölésre pozitív töltésű lesz. A dörzsölés folytán keletkezett töltés különböző ideig tart. A gyémánt legfeljebb fél óráig marad töltött, ellentétben például a zafírral, ami 5-6 óráig, vagy a topázzal, ami 32 óráig.

A gyémánt igen jó hővezető, ezért hideg tapintású, hidegebb, mint például a gyengébb hővezető üveg.
Zárványok

A gyémántban levő zárványok legtöbbnyire ásványok, de előfordulnak folyadék- és gázzárványok is. A zárványok a gyémánt értékét nagy mértékben csökkentik, mert a kő tisztaságát és átlátszóságát zavarják.

Az ásványzárványok közül leggyakoribb a grafit; ritkábban, de előfordulnak még a következő ásványok: ilmenit, hematit, kromit, magnetit s még ritkábban pirit, gránátok, cirkon, diopszid, kvarc, topáz, rutil, olivin, csillám, klorit. A zárványok néha egyenletesen oszlanak el az egész kristály belsejében, más esetekben az eloszlás teljesen egyenlőtlen. A zárványok a legtöbb esetben egész aprók, csak mikroszkóppal figyelhetők meg, de igen sokszor már egyszerű kézi nagyítóval és szabad szemmel is észrevehetők. Alakjuk és színük ásványfajok szerint igen változatos lehet. Néha határozott kristályalak ismerhető fel rajtuk, legtöbb esetben azonban szemcsék, pikkelyek, rostok, tűk alakjában jelennek meg, és sokszor nemcsak egyesével, hanem csoportosan is.

A gyémántban néha gyémántzárványok is előfordulnak. A zárvány lehet ugyanolyan, de lehet különböző alakú és színű is, mint a külső kristály. A két kristály érintkezési lapja között sokszor nincs elég szoros összefüggés, és ilyenkor előfordulhat, hogy hasításkor a belső kristály teljesen sértetlenül kihull.

A szilárd zárványokon kívül a gyémántban néha folyadékkal telt vagy pedig látszólag üres üregek is láthatók, melyek azonban csak ritkán haladják túl a mikroszkopikus nagyságot. Az üregeket kitöltő folyadék minden valószínűség szerint szénsav, de lehet víz vagy valamilyen vizes sóoldat is.
A gyémántok keletkezése
Oktaéderes gyémántkristály kőzetburokban

A természetes gyémánt képződése nagyon speciális feltételeket igényel. A gyémánt nagy nyomáson (4500-6000 MPa) képződik magas széntartalmú anyagokból átlagosan 900-1300 °C közötti hőmérséklet-tartományban. Ezen feltételek a földkéreg kontinentális lemezei alatti litoszférikus köpenyrészben adottak illetve meteoritbecsapódások helyén.
Gyémántképződés kratonok vidékén

A gyémántképződéshez szükséges feltételek a földköpeny kéregalatti rétegeiben teljesülnek 140-190 km mélységben, de ismertek olyan esetek is, amikor a gyémántok 300-400 km mélységben kristályosodtak ki. Mivel a Föld belső hője nem egyformán változik a különböző kéreglemezek alatt, azaz az óceáni lemezek alatt gyorsabban növekedik, és meghaladja azt a tartományt, ami gyémántképződéshez szükséges, ezért az ideális hely a gyémántok képződésére a vastag és stabil kontinentális kéreglemezek, az úgynevezett kratonok alatt van. Ez befolyásolja a kialakuló gyémántok méretét is. Ezen elsődleges származású gyémántok alakja oktaéderes, felszínük pedig fénylő.

A szénizotóp vizsgálatok kimutatták, hogy a gyémánt egyaránt tartalmaz szerves és szervetlen eredetű szénatomokat. A kizárólag szervetlen eredetű szénből kialakult gyémántok (harzburgitok) anyaga a földköpenyből származik. A szerves eredetű, úgynevezett eklogitos gyémántok a szubdukció során, a felszínről mélybe kerülő anyagokból épülnek fel. A felszínre került gyémántok általában 1-3,3 milliárd évesek.
Gyémántképződés meteoritbecsapódások helyén
Egy kürtő keresztmetszete

A meteoritbecsapódások során fellépő nagy nyomás szintén segíti a gyémántok képződéséhez. Az ilyenkor keletkező gyémántok rendszerint kicsik, gyakran mikroszkópikus méretűek (nanogyémántok). Ezen gyémántokat földtörténeti impakt-kráterek beazonosításához használják.
Földön kívüli gyémántok

A gyémántképződés nem csak a Földre jellemző, ezt bizonyítják a Dél-Amerikában és Afrikában megtalált meteoritokban rejlő karbonádó kristályok. A meteoritokban talált nanogyémántok valószínűleg szupernóva-robbanások során keletkeztek.
Gyémántok felszínre kerülése

A gyémántokat tartalmazó anyagok rendszerint olyan vulkáni kitörések során kerülnek a felszínre, melyek magmafészke 150 km-nél mélyebben van. A Föld mélyéből feltörő anyag áttöri a földkérget alkotó rétegeket kürtőszerű csatornákat alkotva (angolul pipe). A gyémánt e csatornák kitöltési anyagában található. Nem minden kürtő anyagában található gyémánt, sőt csak nagyon kevés kürtő anyagában található kitermelésre érdemes mennyiség.

A kürtőkben lehűlő magma általában kimberlites vagy lamproitos. Nem maga a magma tartalmazza a gyémántkristályokat, hanem a magmában megszilárdult kőzetdarabok, az úgynevezett xenolitok. Ezeket tipikusan magas magnéziumtartalmú olivinek, piroxének és amfibolok építik fel, melyek gyakorta szerpentinné alakulnak át a kitörések során keletkező vízgőz és hő hatására. A gyémántokat tartalmazó xenolitok megtalálását jelentősen elősegítik a tipikusan rájuk jellemző magas nyomelemtartalmú ásványok (Cr-pirop, ugrandit, Cr-spinell, Cr-diopszid stb). A kimberlit-lelőhelyeket blue ground-nak (kék föld) nevezik a mélyben szerpentinesedett kőzetek miatt, vagy yellow ground-nak (sárga föld), a felszíni rétegek agyagosodása és részleges oxidációja miatt.

Miután a magma a felszínre vagy annak közelébe hozza a xenolitokat és a gyémántkristályokat, megkezdődik ezek eróziója és szállítása. A vulkáni kürtő a gyémántok elsődleges lelőhelye. Másodlagos lelőhelyek közé tartoznak mindazon területek, melyekre a gyémántkristályok a víz és szél hatására elszállítódnak. Ezen gyémántkristályokat burkoló kimberlites és lamproitos kőzetek rendszerint a szállítás során erodálódnak. A leggyakoribb másodlagos lelőhelyek a folyók medrei, földtörténeti partszakaszok, ritkább esetben gleccserek völgye (például Wisconsin, Indiana).
A gyémántipar
Az amszterdami Asscher gyémántcsiszoló műhely

A gyémántiparnak két ága van: a drágakőnek alkalmas gyémántok értékesítése, és a gyémántok értékesítése ipari alkalmazások számára.

A nemesfémekkel ellentétben (arany, ezüst, platina) a gyémántot nem értékesítik tőzsdei árucikként. A drágakőpiac nagy részét a gyémánteladások képezik, a gyémántok viszonteladása ezzel szemben elenyésző forgalmat bonyolít. A gyémántpiac egyik érdekessége, hogy földrajzi szempontból rendkívül koncentrált: 2003-ban a drágakőként hasznosítható gyémántok 93%-át az indiai Surat városában csiszolták.[2] További csiszolóműhelyek üzemelnek Antwerpenben, Londonban, New Yorkban, Tel Avivban és Amszterdamban. A világ gyémántkereskedelmét a johannesburgi és londoni székhelyű De Beers vállalat felügyeli.

A gyémántkereskedelem központja Antwerpen, ahol a világ gyémánttermelésének 80%-a, a csiszolt gyémántok 50%-a cserél gazdát. Ennek tükrében a belga város a világ gyémánt-fővárosa. New Yorkban értékesítik azonban a világ drágakőgyémántjainak majdnem 80%-át. A piacot egyértelműen az 1888-ban alapított De Beers vállalat uralja, mely nemcsak a kereskedelemben, hanem a kitermelésben is élenjáró. A vállalat sikeres marketingkampányt is folytatott, hiszen a 20. század közepén sikerült felélesztenie az észak-amerikai gyémántpiacot. Szlogenje A Diamond is Forever világszinten ismert.

A WFDB-t[3] (World Federation of Diamond Bourses - Gyémánttőzsdék Nemzetközi Föderációja) kisebb gyémánt-kereskedőházak alapították. Az egyesület nevéhez fűződik a World Diamond Council (Gyémánt Világtanács)[4] megalapítása 2000-ben, melynek célja megakadályozni, hogy a gyémántkereskedelemből származó nyereségből háborúkat és embertelen tetteket pénzeljenek. Ugyancsak a WFDB támogatja a kétévente megrendezett World Diamond Congresst (Gyémánt Világkongresszus) és a gyémántok osztályozásában érdekelt International Diamond Councilt (Nemzetközi Gyémánt-tanács).

Az ipari gyémántok piaca a drágakőpiachoz képest másként működik. A gyémánt értékét itt keménysége és hővezetőképessége határozza meg, így a gemmológiai jellemzői (fény, szín, tisztaság) jelentéktelenné válnak. Az évente kitermelt gyémántmennyiség mintegy 80%-a kerül ipari felhasználásra (évi 100 millió karát, azaz 20 tonna). A bányászott gyémánt mellett a piac fontos termékei a mesterségesen előállított gyémántok (évente 3 milliárd karát, azaz 600 tonna). Elsősorban vágásra, fúrásra, csiszolásra és őrlésre használják, mivel kicsiny méretük miatt kiválóan lehet illeszteni őket. Az ipari gyémántokat laboratóriumokban is használják (magas nyomású próbák).
Előfordulás és kitermelés
Searchtool right.svg Bővebben: Gyémántlelőhelyek

A gyémántok leggyakrabban másodlagos lelőhelyen, azon belül is inkább folyami üledékekben fordulnak elő, ahová az eredeti kőzet elmállása után kerülnek. Az első gyémántokat az i. e. 9. században találták meg a mai India területén, mely egészen a 18. század közepéig a világ egyetlen gyémántlelőhelye volt. A 18. században Brazíliában is megtalálták az első gyémántokat, és rövid időn belül ez a dél-amerikai ország vált a világ első számú gyémánttermelőjévé. Dél-Afrikában az 1870-es években indult meg a bányászat, miután felfedezték a gyémántban gazdag kimberlit és lamproit tartalmú kürtőket. 2006-ban a világ gyémánttermelése (a kibányászott karátok alapján) a következőképpen oszlott meg: Oroszország (22%), Botswana (20%), Ausztrália (17%), Kongói Demokratikus Köztársaság (17%), Dél-afrikai Köztársaság (8%), Kanada (7,5%). A fennmaradó hányad Angolából, Namíbiából, Brazíliából, Kínából, Ghánából, Guineából, Guyanából, Indonéziából, Lesothóból, Sierra Leonéból, Tanzániából és Venezuelából származik. [5]
Véres gyémántok
A Kimberley Egyezményt aláíró országok

Instabil politikai rendszerű afrikai országokban gyakori jelenség, hogy a gyémántlelőhelyeket felkelő csoportosulások veszik birtokba, és a kitermelt kövek eladásából származó jövedelemből saját háborús tevékenységeiket finanszírozzák. Az így eladott gyémántokat véres gyémántok-nak (angolul: blood diamonds) nevezik. Ezt megakadályozandó, az ENSZ, a gyémántipar képviselői, valamint a gyémántkitermelő országok képviselői aláírták a Kimberley Egyezményt, melynek célja felülvizsgálni a gyémántok származási helyét, és megakadályozni, hogy az eladott gyémántokból fegyveres konfliktusokat pénzeljenek. A bevezetett intézkedések csak mérsékelt eredményeket értek el, hiszen Afrikában még mindig könnyű a határokon átcsempészni a köveket úgynevezett tiszta országokba. 2006-ban a gyémántpiac mintegy 2-3%-át tette ki a véres gyémánt kereskedelme.[6] Egyes országok, így például Kanada, külön kódrendszert vezettek be a gyémántok azonosítására.[7]
Kereskedelem

A Diamond Trading Company (DTC) a De Beers egyik leányvállalata, mely a szintén De Beershez tartozó bányákból származó gyémántok értékesítésével foglalkozik. Az eladott nyers gyémántok csiszolóműhelyekbe kerülnek, ahol drágakővé csiszolják őket. A csiszolt kövek ezek után az úgynevezett gyémánttőzsdékre kerülnek. A világon 26 ilyen jellegű, nyilvántartott intézmény működik. Itt a viszonteladók vásárolják fel őket, ahonnan ékszerészműhelyekbe kerülnek. Itt foglalatba helyezik őket, és úgy árusítják tovább. A Riot Tinto Group 2002-es felmérése szerint a világ nyersgyémántjainak értéke 9 milliárd dollár volt, a csiszolt gyémántoké 14 milliárd dollár, a viszonteladókhoz került gyémántok értéke 28 milliárd dollár, míg a vevőkhöz került gyémántok értéke 57 milliárd dollár. [1]
A gyémánt értéke
A Darya-I-Nor gyémánt

A gyémánt értéke nagy mértékben függ a kő minőségétől, nagyságától, színétől, tisztaságától. E tulajdonságokhoz járul még a csiszolás minősége. Az említett tulajdonságokon kívül a gyémánt árát egyéb tényezők is befolyásolják, különösen az ajánlat és kereslet kérdése. Ma a kereslet és kínálat mesterséges egyensúlyban való tartásával nagy áringadozások csak ritkán fordulnak elő.

A kisebb köveknél az ártöbbletet a magasabb csiszolási költségek okozzák. Egy egykarátos kő csiszolásához sokkal kevesebb munka és gyémántpor szükséges, mint 100 olyan kisebb kő megcsiszolásához, amely összesen tesz ki egy karátot. A nyers kövek ára körülbelül nyolcada-tizede a csiszoltakénak.

A drágakőként felhasznált gyémánt értékét a 4C alapján határozzák meg:

- Colour (szín)
- Clarity (tisztaság)
- Carat (tömege karátban)
- Cut (csiszolás)

Szín (colour)
Searchtool right.svg Bővebben: Gyémántok színe

Az ékszerminőségű gyémántok értékének meghatározó jellemzője a színük. Leszámítva a ritka, színes gyémántokat (rózsaszín, kék) a kövek értéke annál magasabb, minél fehérebb a színük. A gyémánt általában a sárga szín irányába tér el a fehértől, az árnyalatokat sokféleképpen jelzik, a legelterjedtebb skála az ábécé betűit használó, amely a d betűtől, a legfehérebb minőségtől indul.

Többféle osztályozás létezik, például GIA, CIBJO, de ezek nagyon hasonlítanak egymásra, a kövek értékelésekor gyakorlatilag ugyanazt az eredményt adják.

A kövek színének osztályozására két módszert alkalmaznak:

- a gyémántműhelyekben úgynevezett mesterpéldányok (masterstones) találhatók minden színfokozatból, és az új gyémántokat ezekhez hasonlítják
- a szín megállapítására használják az 1972-ben feltalált Gran kolorimétert (nevét feltalálója, Paul Gran után kapta) is, mely ?? pontossággal megállapítja a színfokozatot.

Tisztaság (clarity)
Az Orlov másolata
Searchtool right.svg Bővebben: Gyémántok tisztasága

A gyémántok tisztaságának ellenőrzését tízszeres nagyítás alatt végzik. Mindent, ami ilyen nagyítás mellett látható, zárványnak neveznek. A zárványok rontják a drágakövek minőségét, mert csökkentik az átlátszóságot és hatással lehetnek a kő színére is. Az értékcsökkentő hatás elhelyezkedésüktől, méretüktől és intenzitásuktól függ. Leggyakoribb zárvány a grafit.

Egy gyémánt tisztaságát több tényező is befolyásolja:

- a zárványok mérete ? minél nagyobb egy kő ásványtartalma, annál kisebb a tisztaságának fokozata
- a zárványok száma ? minél több zárvány található egy kőben, annál kisebb tisztaságának fokozata
- a zárványok helyzete ? egy zárvány akkor a legláthatóbb, ha közvetlenül a fazetták alatt helyezkedik el. A pavilon zárványai többszörösen is visszatükröződnek a kövön, ezért reflektoroknak is nevezik őket. A zárványok kevésbé észrevehetők, ha a korona fazettái alatt találhatók, vagy a rundiszt mentén.
- a külső és belső hibák természete ? a belső hibák a zárványok, ezek változó alakúak és méretűek lehetnek. A felületi, azaz külső hibák a fazettákon megjelenő abráziók, karcok, üregek, csiszolásnyomok stb.
- a hibák színe ? ha a hibák (elsősorban zárványok) helyi elszíneződéseket okoznak, melyek eltérnek a gyémánt eredeti színétől, lecsökken a kő tisztaságának fokozata

Méret (carat)
A kilenc Cullinan gyémánt üvegmásolata
Searchtool right.svg Bővebben: Karát

A karát a drágakövek tömegének megadására használt mértékegység. 1 karát = 0,2 g. (Nem összetévesztendő a nemesfémek finomságát jelző karáttal.)
Csiszolás (cut)
Searchtool right.svg Bővebben: Gyémántcsiszolás

A csiszolás és fényezés azon eljárások, melyek során a kő természetes rejtett szépségeit, tüzét, színszórását a legjobban érvényre juttatják. Különbség figyelhető meg a keleti és európai csiszolási mód között. Az európaiak arra törekednek, hogy a csiszolással a lehető legtöbb szépséget hozzák ki a kőből, így az sokat is veszít súlyából, míg a keleti csiszolási mód arra helyezi a fősúlyt, hogy a kő súlyából minél kevesebbet veszítsen.

A leggyakoribb csiszolási formák : briliáns (kerek), smaragdcsiszolás (csapott sarkú téglalap), princess (négyzet), ovális, Marquise vagy navette (hegyes ovális), pendeloque (körte) vagy briolett (csepp), szív alak. Emellett úgynevezett fantázia csiszolások is léteznek, általában gyengébb minőségű gyémántok vagy különleges sajátosságok miatt alakítanak ki ilyeneket.
Híres gyémántok
A rózsaszínű Steinmetz gyémánt
A Koh-I-Noor gyémánt
Searchtool right.svg Bővebben: Híres gyémántok

A gyémántok értéke elsősorban karátban kifejezett nagyságuknak köszönhető. A természetben talált nagy, nyers gyémántok mérete általában nem ismert, hiszen a felhasználhatóság és értékesítés kedvéért rendszerint több darabra vágták szét őket. A ritkaságszámba menő nagyobb súlyú gyémántok nagy részének megtalálási körülményei kizárólag csak helyi legendákból ismertek, de a tudomány fejlődésével ma már kimutatható, hogy melyik kürtőből származnak, hiszen mindegyik egyedi geokémiai tulajdonságokkal rendelkezik. A legnagyobb gyémánt jelenleg az 1905-ban, Dél-Afrikában megtalált 3106 karátos kőből csiszolt 530,2 karátos Cullinan I vagy más néven Afrika nagy csillaga, mely nagyobb társaival együtt a brit koronaékszereket díszíti.
Mesterséges gyémántok
Searchtool right.svg Bővebben: Mesterséges gyémántok

Mivel az ipar évente jóval nagyobb mennyiségű gyémántot ígényel, mint amennyit a természetes forrásokból elő tudnak állítani, kifejlesztették az úgynevezett mesterséges gyémántokat a hiány pótlására. Az első mesterséges (vagy szintetikus) gyémántokat az 1950-es években gyártották le, napjainkban a technológia fejlődése révén lehetőség nyílt drágakő minőségű kövek előállítására is.

A mesterséges gyémántok rendszerint sárga színűek és leggyakrabban az úgynevezett High Pressure High Temperature - HPHT (nagy nyomás, magas hőmérséklet) technológiával készülnek. Elsődleges színét a nitrogénzárványoknak köszönheti. Más színű kövek is előállíthatók, mint például rózsaszín bór hozzáadásával. Napjainkban a drágakőként felhasználható mesterséges gyémántok mennyisége eltörpül a természetes forrásokból nyert kövek mellett, viszont minőségük egyre kiválóbb, ezért a különbséget a természetes és mesterséges kövek között néha csak tapasztalt szakemberek vagy laboratóriumi vizsgálatok tudják megállapítani. Az a tény, hogy a drágakőként felhasznált gyémánt egyes fizikai tulajdonságai (például keménység) kevésbbé relevánsak, számos olyan eljárás kialakulásához vezetett, melyek során a kövek gemmológiai tulajdonságai feljavíthatókká váltak.
Gyémántimitációk

Az olyan anyagokat, melyek gemmológiai tulajdonságai hasonlítanak a természetes és mesterséges gyémántokéhoz, utánzatoknak vagy imitációknak nevezik. Ezek közül a legismertebb a köbös cirkon, mely a kereskedelemben Matura-gyémánt vagy éretlen gyémánt név alatt van forgalomban. Ásványtani jellemzőit (szín, zárványok, törések, hasadások stb.) általában mesterséges úton feljavítják. Egy másik utánzat a moissanit, ez azonban ritkábban fordul elő a kereskedelemben.
Gyémántok a hiedelemvilágban

A történelem során a gyémántokat számos természetfeletti tulajdonsággal ruházták fel:

- biztos győzelmet jelentett, ha a gyémántot a bal karon viselték
- immunitást biztosít pánikbetegségekkel, pestissel és babonázással szemben
- gyógyítja a kóros alvajárókat és elmebetegeket
- semlegesíti a mágnes tulajdonságait, viszont az arab kultúrában úgy tartották, hogy a mágnesnél jobban vonzza a vasat
- a gyémánt keménységét csak friss kecskevérrel lehet megtörni
- a hinduk úgy tartották, hogy a repedezett felületű gyémánt szerencsétlenséget hoz.

A Hope gyémánt

Különleges fizikai tulajdonságaik miatt a gyémántok több kultúrában is kiemelt jelentőséggel bírtak és bírnak napjainkban is. A hinduknál például gyakori szokás volt, hogy az istenek szobrait gyémántszemekkel díszítették. Indrát leggyakrabban fegyverével Vajraryudhammal, azaz a villámmal együtt ábrázolták. A vajra szó jelentése szanszkrit nyelven gyémánt. Egy másik elterjedt elnevezése agira, melynek jelentése tűz vagy nap. A gyémántnak összesen 14 elnevezése létezik a hagyományos hindu kultúrában.

A világ egyik legrégebbi könyve a Kínában talált Gyémánt szútra, mely Buddha tanításait írja le. A könyv címe szimbolikus: egy gyémánt pengére vonatkozik, mely átvágja a hétköznapok illúzióját, megvilágítva az igazat és örökkévalót. A drágaköveknek is nagy jelentősége van a buddhizmusban: a hármas kő Buddhát, a dharmát és a sanghát szimbolizálja.

A görög mitológiában Zeusz adamosszá változtatta a krétai fiatalokat, akik megzavarták.

A természetfilozófusok és elsősorban Platón úgy képzelték, hogy a drágakövek a csillagokban keletkeztek és hullottak a földre.

Forrás: Wikipédia

PVC

A PVC - Poli(Vinil-klorid) - egy hőre lágyuló, éghető, kémiailag ellenálló, kemény műanyag. Előállítása vinil-klorid polimerizációjával történik. Két fajtája a lágy és a kemény PVC. Felhasználása széles körű, mindkét fajtájából tárgyak sokaságát készítik. Lágy PVC-ből készül például az elektromos kábeleket bevonó réteg, vagy a kerti locsolótömlő. Kemény PVC-ből főleg a mindenki által ismert PVC-csöveket gyártják, de kiválóan alkalmas gépalkatrésznek is. Keménysége miatt jól bírja a mindennapi használatot. Égése során hidrogén-klorid, dioxin és egyéb környezet számára káros vegyületek keletkeznek klórtartalma miatt.

Előállítása

Acetilénből vízmentes hidrogén-klorid addíciójával keletkezik a vinil-klorid:

A vinil-klorid polimerizációjával pedig a Poli(vinil-klorid) keletkezik:

Története

Az 1912-ben német vegyészeknek sikerült először előállítani PVC-t vinil-kloridból. Ez azonban még rideg és törékeny volt, nehezen formázható. Ahogy megoldották a rugalmasság problémáját, megindult a PVC tömegtermelése. 1943-ra a PVC már a legfontosabb műanyag. Ma már lágyító anyagok segítségével különböző keménységű PVC-t lehet előállítani.

Forrás: Wikipédia

PVC-padlóburkolatok (Forrás: epitoiparikatalogus(pont)hu)

Az épületeken belüli padlókat sokféle burkolóanyaggal lehet lefedni. Hogy mikor melyiket válasszuk, azt különféle szempontok figyelembevételével mindenkor magunknak kell eldöntenünk. Először is át kell gondolnunk, hogy a burkolatot majd milyen hatások érik a használata közben, mi a helyiség funkciója, milyen lesz a berendezése, és nem utolsó sorban, hogy a végén mennyibe fog kerülni. Ez utóbbi természetesen nagyon is meghatározó szempont, ám fontos, hogy az adott árkategórián belül mindig a lehet? legjobbat válasszuk. A PVC - padló általában a nem túl drága burkolatok közé sorolható, és az is előnye, hogy akár saját kezűleg is lefektethet?. Ez jelent?s megtakarítást jelent, feltéve, hogy megteremtjük az ilyen padlókhoz szükséges alapfeltételeket. Ez nem kíván különösebb szaktudást, csak a szokásosnál nagyobb figyelmet és körültekintést. Ezért most a PVC-padlók megfelelő lefektetéséhez adunk segítséget, és kiválasztásukhoz néhány padlótípust is bemutatunk.


Sima aljzat (Forrás: epitoiparikatalogus(pont)hu)


Mert a PVC-padlók vékonyak és hajlékonyak, az aljzatnak teljesen síknak és simának kell lennie. A rücskös aljzat felületi hibái ugyanis már a padló lefektetését követ? rövid időn belül kiütköznek, ami a koptatóréteg fokozott igénybevétele miatt gyors felületi kopást, majd id? el?tti burkolatcserét eredményez. Az ilyen felületi hibák egyébként a padlón járást is kellemetlenné teszik. Ezért mindenképpen csak sima felületű, aljzatkiegyenlítővel felterített felületre ragaszthatók fel hiba nélkül a PVC-padlók.
Az aljzat felületének a kiegyenlítése nagyon fontos, és a korszerű aljzatkiegyenlítő anyagok használatával könnyen megteremtethetők a megfelelő felületsimasági alapfeltételek. A következőkben e munkákhoz mutatunk be néhány korszerű aljzatkiegyenlítőt és kiegészítő anyagot, tekintettel a padlókhoz ajánlott gyártmányokra és az aljzatkiegyenlítők jobb tapadását biztosító kötőhídakra.
Az aljzatnak mindenkor azonos minőségi előírásoknak kell megfelelnie; tartós, száraz, tiszta és repedésmentesnek, továbbá megfelelő szilárdságúnak kell lennie. Az aljzat többnyire beton, de újabban anhidrit és öntött anhidritesztrich sem ritka. Felújítandó burkolatoknál azonban más anyagú aljzatok is szóba jöhetnek, mint például a kőpadló, járólap vagy a fapadló. Anyaguk tehát nedvszívó, illetve nem nedvszívó hatású, ami az ajzatkiegyenlítő tapadása szempontjából lényeges lehet, különösen a vékony rétegben felterítetteknél .

padloponAz alap tapadását kötőhidak felhordásával segíthetjük elő, mégpedig nedvszívó hatásuknak megfelelőket használva. A Thomsit R 760 tunoprén kötőhídja nem nedvszívó, pl. kőpadló, míg az R 777 diszperziós szere a nedvszívó alapok, pl. betonpadló tapadását javítja. Ezek azonban csak tapadásjavítók, nedvesség ellen nem szigetelnek. Mindkettőt szivacshengerrel vékonyan kell az alapra felhordani, közben a helyiséget ajánlatos állandóan szellőztetni.
Hasonló adottságú a padlopon alapozó és diszperziós tapadásjavító, kötőhíd. Ez utóbbinál azonban az aljzatkiegyenlítő felterítését még az alapozó megszáradása, üvegesedése el?tt meg kell kezdeni. A diszperziós Bostik alapozó, pl. bármilyen alap el?kezelésére alkalmas, jó kötőhidat képez az aljzat és az aljzatkiegyenlítő között.
Bármilyen PVC - padlót is vásárolunk, az aljzat felületére vonatkozólag mindegyiküknél általánosan elfogadott kritérium, hogy 1 m-en maximum 2 mm a szintkülönbség megengedett mértéke.
Ez bizony elég szigorú követelmény, és a legtöbb padlóaljzat ennek nem felel meg. Még a látszólag egyenes k?lapburkolat sem, mert a fugák köze, vagy az alig kiálló lapszélek is hamar átnyomódnak a viszonylag vékony burkolólemezeken. A felületi hibák kiegyenlítésére az aljzatkiegyenlít?k szolgálnak.
Ezek már gyárilag bekevert anyagok, nekünk csak a szükséges vizet kell hozzákevernünk. Azt azonban nem árt tudni, hogy ezek többnyire vastagság függ?ek, már ami az egy munkamenetben történő felhordásukat illeti. Anyagukat csomómentesen kell összekeverni, és ez fúrógépbe fogott kever?lappal nem nehéz, ha a gép fordulatszámát a minimumra állítjuk. Mindegyik aljzatkiegyenlít? önterül?, általában gyorsan kötnek, és keménységük még a székgörg?k igénybevételét is állja. A túl gyors kötést azonban kerülni kell, ezért a helyiségben ne legyen huzat.
Kiválasztásukkor nem árt, ha tudjuk, hogy milyen vastagságban kell majd felteríteni az alapra. Ezt úgy határozhatjuk meg, hogy az alapfelületre egyenes lécet fektetünk, majd az éle alatt megmérjük a legnagyobb hézagot. A vizsgálatot átlós irányban is ajánlatos megejteni, mert így az alapfelület enyhébb hullámosságát is ellen?rizhetjük. A felületkiegyenlítésnél ezt is figyelembe kell vennünk, hiszen a kiegyenlít? anyagok önterül?k. A felületi egyenetlenségek ismeretében már könnyen kiválaszthatjuk a nekünk megfelel? aljzatkiegyenlítő anyagot, amelyek 25 kg-os kiszerelésben kaphatók.
A Thomsit aljzatkiegyenlít?k közül a DD 0,5-5 mm, a DX 0,5-10 mm, a DH pedig 3-15 mm vastagságú réteg kialakítására alkalmas . A felülete 5 mm-es vastagságig 3, e felett pedig 5 nap múlva burkolható. A meghatározott mennyiségű vízzel bekevert massza olyan jól terül, hogy utólagos csiszolásra csak kivételes esetekben van szükség.
A Padlopon aljzatkiegyenlít?k  közül az Ultra 0,5-10 mm, míg a másik 3-15 mm rétegvastagságban teríthet? az aljzatra. A bekevert anyagot 20 percen belül fel kell használni. A híg anyagot folyamatosan öntsük a felületre, majd ezt követ?en glettvassal egyenletesen terítsük el a kívánt rétegvastagságban, amely azután majd magától kisimul. Az Ultra aljzatkiegyenlít? 3 óra múlva járható, 24 óra múlva burkolható, míg a vastagabb rétegben felhordható Padlopon csak 24 óra elteltével járható, burkolni pedig csak 3-5 nap elteltével lehet. A felsoroltakon kívül természetesen még számos más, pl. az Ibola aljzatkiegyenlít?k ötféle változata, vagy a max. 5 mm vastagságig alkalmazható Niboplan S aljzatkiegyenlít? közül választhatjuk ki a nekünk megfelel?t, a min?ségük ezeknek is kiváló.
Az új burkolattal szemben követelmény lehet az is, hogy kell?en szigetelje a lépészajokat. A viszonylag vékony PVC-padlók alá ezért ajánlatos hangszigetel? alátétlemezt is felteríteni, amely kielégíti ezt az igényünket is. Erre kiválóan alkalmas, pl. a 3 mm vastag Thomsit-Floor alátét, melynek jó a lépéshang-csillapítása . A grafikonon látható, hogy az alátétlemez nélkül lefektetett 2 mm vastag PVC-padló szinte alig csillapítja a lépéshangokat, míg a TF 303-as alátéttel kialakított padló 18 dB-lel csillapítja a járás zajait. E hangszigetel? alátét poliuretán köt?anyagú speciális keverék, és az aljzatra ragasztása után közvetlenül leragaszthatjuk rá a PVC-padlót. Nagyon kényelmes járást biztosít, és még a székgörg?knek is ellenáll. Jól ragasztható, felületi tömörségének köszönhetően nem "nyeli" a ragasztót, és csekély a tömege. Mivel 1,25 m széles tekercsben kapható , felragasztása el?tt csíkokban felszabva terítsük ki, majd beszabását követ?en következhet a felragasztása. Nem nedvszívó felületre ragasztásához csak Thomsil K 188 E használható, nedvszívó aljzatra az UK 4000 is megfelel?. Ragasztását úgy végezzük el, mint a PVC-padlókét, azaz félig visszahajtott része alá kenjük a ragasztót, mégpedig a megadott fogazatú ken?lapot használva.
A visszahajtott lapokat végül pontosan egymás mellé illesztve, erősen a ragasztórétegbe dörzsölve rögzítsük véglegesen. Ezt követ?en hozzáfoghatunk a padló burkolásához.


A PVC-padlók beszabása (Forrás: epitoiparikatalogus(pont)hu)


Mivel a PVC - padlókat általában 2, 3, 4 m széles tekercsekben gyártják, e szélességi méret a kiválasztott anyag esetében lényeges. Ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a padlót egy darabban vagy toldva tudjuk majd felragasztani. A toldás mindig meg fog látszani, ezért olyan helyen a legkevésbé zavaró, ahol a berendezés többé-kevésbé takarja, pl. szekrénysorok alatt vagy a falak mentén. Ha ez nem megoldható, és mégis két lemezt kell egymás mellé fektetnünk, akkor az összevágás vonala a helyiség rövidebb oldalával párhuzamosan fusson. Ett?l csak akkor érdemes eltérni, ha a tekercsszélességek alapján a fektetési hosszban csak elenyész? hulladék keletkezik. A padlóburkoló anyag mennyiségének a meghatározásakor mindig vegyük figyelembe, hogy - különösen a mintázott padlóknál - ezeket illesztve kell egymás mellé fektetnünk, tehát legalább egy mintányi ráhagyást is számoljunk a szükséges tekercshosszra. Azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy külön szegélyt használunk-e majd, vagy a padlóból leszabott csíkot használjuk majd szegélyként, ugyanis ezek mennyisége is számottev?, és e célra ritkán elegend?ek az esetleges toldáskor, beszabáskor lees? hulladékdarabok. A szükséges padlómennyiség kiszámítását nagyban megkönnyíti egy léptékhelyes fektetési vázlat, amely alapján a lees? darabok szélessége és hossza már el?re kiszámítható.
A megvásárolt padlóburkoló-lemezb?l el?bb szabjuk le a helyiség hosszának megfelel?, 5 cm ráhagyással megnövelt darabot, majd terítsük ki az aljzaton. Némi pihentetés után a tekercsben tárolt anyag meglágyul, közben kisimul, így könnyebb vele dolgozni. A kondicionálás után az els?, nagyobb darabját illesszük a sarokba, a fal mellé , majd a hosszabb, a fal mellett felhajló végét a sarokba nyomkodva törjük meg, és így nyomkodjuk a helyére. A felesleges anyagrészt éles pengéj? marokkéssel vágjuk le a lemez végér?l . Ha tehetjük, ehhez a m?velethez használjunk acélvonalzót . Ha nagyobb felületű részt kell levágnunk, a levágandó rész bejelöléséhez használhatunk csapózsinórt is , a felesleges anyagot egy éles ollóval is levághatjuk . A már beillesztett darab mellé fektessük le a másik PVC - padló darabot, amely az illesztés vonalában fedje le az el?z? darabot, tehát hosszában ezt is a fal mellé illesztve fektessük le. Az esetleges minták összeillesztésér?l ne feledkezzünk el, majd ezt követ?en acélvonalzó mellett éles késsel mindkét anyagot vágjuk össze . A felesleges anyagdarabokat távolítsuk el, majd az utóbb lefektetett padló végét is vágjuk méretre.

pvc burkolatMinden helyiségben akadnak kiszögellések, cs?áttörések, amelyek némileg megnehezítik a dolgunkat. Falkiszögelléseknél el?bb a hosszabb oldalon hasítsuk be az anyagot , majd a fal éle alapján erre keresztben is vágjuk be a padlódarabot . Ezt végezhetjük úgy is, hogy a kiszögellés élvonalába vágjuk be az anyagot, majd a széleket a sarokba nyomva szabjuk be pontosan a padlószéleket . Sarokbeszögelléseknél hasonlóan járjunk el, csak ebben az esetben a felesleges anyagot el?bb magunk felé hajlítva nyomjuk össze, majd a csúcs felé átlósan hasítsuk fel a PVC - t töréseknél el?bb a lyuk helyét határozzuk meg, majd vágjuk ki a megfelel? méret? nyílást, amelyet azután a fal fel?l egyenes vágással nyissunk ki . Így könnyen a cső köré és a fal mellé illeszthet? a PVC - padló széle. Következhet a padlólapok aljzatra rögzítése.


A PVC - padlólapok leragasztása (Forrás: epitoiparikatalogus(pont)hu)

Két megoldás, a könnyen eltávolítható ragasztószalagos padlórögzítés, vagy a teljes felületen történ? ragasztás között választhatunk. A vékonyabb és f?ként kisebb felületű padlólemezeket kétoldalas ragasztószalaggal is az aljzatra rögzíthetjük, de az igényesebb, és f?ként nagyobb felület? padlóknál a teljes felület? ragasztás a tökéletes megoldás. A ragasztószalagos rögzítés gyorsan megoldható, a padlószéleket csak fel kell hajtani, és a ragasztószalagot - a véd?papír egyik oldaláról történ? eltávolítása közben - simítsuk körben az aljzatra és az illesztések alá. E helyre azonban nem árt egymás mellé két szalagot ragasztanunk. Ezt követően már nincs más dolgunk, mint a felső védőpapír eltávolítása, és a padlószélek alapos lenyomkodása. Közben azonban ügyeljünk arra, hogy a padlólemezek ne mozduljanak el.

linóleum burkolatA PVC - padló teljes felületével történ? leragasztása sem nehezebb, csak időigényesebb. E célra használhatunk vizes diszperziós, pl. a több gyártó és forgalmazó által javasolt Thomsit UK 4000 univerzális, vagy a K 188 E extra min?ségű, vagy a Muraplast, esetleg Adesilex V4 , Bostik Nibofloor S 800 Multi diszperziós és Palmafix, Emfix vagy Rollcoll oldószeres ragasztókat  egyaránt. Sőt, ha meg kívánjuk könnyíteni a már kopott padlólapok felszedését, akkor a leragasztásukhoz a Thomsit TK 199 speciális rögzítő ragasztóját kenjük fel, mert ez könnyen feltéphet?, maradványai pedig mosogatószeres melegvízzel teljesen eltávolíthatók az aljzatról. Hasonló tulajdonságú a Mapetack diszperziós ragasztója is. A ragasztók felhordásánál mindig vegyük figyelembe a gyártó cég ajánlásait, különösen a felkenéséhez használt ken?lap és a szell?zési id?k tekintetében, mert ez alapvet?en befolyásolja a ragasztás tartósságát. A szükséges ragasztó mennyisége általában 250-450 gr/m2 között van.
A ragasztást a következ? módon végezzük el. Hajtsuk vissza félig az egyik padlólemezt, majd az aljzatra egyenletesen kenjük fel a ragasztót. Míg a már felkent felület szikkad, a mellette lev? padlólapot is hajtsuk fel, és kenjünk alá ragasztót. Vigyázzunk, mert oldószeres ragasztóknál a PVC-padló hátoldalát is be kell vonni ragasztóval. A szell?ztet? idő múltán a lemezeket egymás után simítsuk az aljzatra, majd erős nyomással dörzsöljük rá, mégpedig a szélek felé haladva. Ezáltal kipréseljük a burkolólapok alól a légbuborékokat is, és közben az anyag hátoldalát jól a ragasztóba nyomva, hozunk létre er?s kötést. A padlóburkoló - lapokat a másik oldal fel?l felhajtva is ragasszuk le, majd a felületüket nedves ruhával töröljük tisztára.


PVC Padlószegélyek (Forrás: epitoiparikatalogus(pont)hu)


A már leragasztott PVC - padlókat más padlóburkolatokhoz hasonlóan szegéllyel szokás ellátni. E célra használhatjuk a különféle m?anyag vagy fóliázott felület? MDF - szegélyidomokat is, de megfelelnek a PVC-padlóburkoló-anyagból levágott felragasztott szegélycsíkok is. Az előbbieket a falakra és a padlóra, az utóbbiakat pedig a falra ragasztva er?síthetjük fel. Az ilyen PVC-csíkokat lehet?leg úgy szabjuk ki, hogy esetleges fugamintái illeszkedjenek a padlón lev?khöz, és szélességük legalább 80 mm legyen. Fels? élüket pedig egy keskeny, falra ragasztott takaróléccel fedjük le . A sarkokra élre hajlított csíkokat ragasszunk fel, és a lábazati csíkokat csak sík felületeken, illesztetten összevágott élekkel, toldva alakítsuk ki.


PVC - padlók tekercsben és lapra vágva (Forrás: epitoiparikatalogus(pont)hu)

A PVC - padlók mintaválasztéka és min?sége gyártónként változó. A hazai gyártók is számos új mintavariációval és kiváló min?ség? padlókkal gazdagítják a bőséges választékot. Ezek közül ízelít?ként néhány termékcsaládot mutatunk be.
A Graboflex Terrana padlók 1,3-3 mm vastagok, és 2 m széles tekercsekben gyártják ?ket. Koptatórétegük a padlók vastagságával arányosan n?; a 13/s, "Harmony" család esetében 0,12 mm, a 16/s Stone és Parkett típusoknál már 0,15 mm, míg a "Comfort" padlóké 0,25 mm. Mintázatuk megejt?en valóságos és változatos, különösen a márvány- és járólap-mintásak nagyon meggy?z?ek . Akinek pedig az intarziás parketta a vágya, a Terrana 16/s PVC-padlókkal ezt is olcsón kielégítheti . A mintaválaszték igen változatos, nem könny? közülük választani. A k?mintás padlólemezek mintakollekciója még változatosabb, és a természetes hatást esetenként kémiai préseléssel kialakított felületi struktúra teszi attraktívvá . A Graboflex Terrana padlók szerkezeti felépítése többréteg?, ett?l méret-stabilak a padlólemezek, a préselt felületű tömör koptatóréteg pedig kiváló kopásállóságot ad a Terrana PVC-padlóknak.
A különleges és kreatív megoldások iránt érdekl?d?knek pedig a Domestic Karndean padlóburkolókat ajánljuk a figyelmükbe. Ez egy különleges min?ségű PVC -lapburkolat, amely megjelenésében megtévesztésig hasonlít a természetes anyagú burkolatokhoz , az anyag- és gyártmánytechnológia minden vívmányát egyesíti magában. Mivel lapburkolat, így a különböz? négyzet, téglalap vagy fríz elemek egymással kombinálhatók , ezáltal meghökkent?, de azonos kopásállóságú, "anyagkombinációjú" padlóburkolatok hozhatók létre. Az anyag és mintázati variációk száma szinte korlátlan. Bármely beltéri helyiségben lerakható, de különleges kopásállósága nagy forgalmú helyiségek burkolására is alkalmassá teszi. Lerakása csak annyiban nehezebb, mint a szokványos PVC-padlóké, hogy laponként kell leragasztani, és a padlóminta kialakítása során hagynunk kell érvényesülni a burkolat variációs el?nyeit. Ehhez pedig el?zetes tervezés, fektetési terv szükséges. Felragasztásához oldószermentes diszperziós ragasztó használható, amit fogazott ken?lappal kell a teljesen sima és sík aljzatra felkenni. Az aljzat síktól való eltérése m2-ként 3 mm lehet. A fautánzatú lapok 102x914, a különféle k? és márványutánzatú elemek pedig 305x305 mm nagyságúak. A burkolólapok egységesen 2 mm vastagok. Az 5 mm széles, hat színben gyártott fugacsíkok alkalmazásával tovább növelhet? a burkolat tagoltsága , míg az egységesen 102 mm széles bord?r elemekkel egészen különleges padlómintázatok kialakítására is mód nyílik . E különleges PVC - padló kopásállóságát polimerdiszperziós filmbevonattal kell meger?síteni. A selyemfényt adó bevonathoz Secura Seidenmatt, a fényeshez pedig Bodenglanz 2000 folyadékot kell töményen felvitt rétegben felkenni. A bevonat 2 évenként felújítandó, az újbóli kezelés el?tt azonban a padló felületér?l Fuszbodenreiniger R 1000 általános tisztítószerrel kell eltávolítani a szennyez?dést, fellazítani, majd vízzel lemosni.


PVC-padlók karbantartása (Forrás: epitoiparikatalogus(pont)hu)


A PVC -  padlók különösebb karbantartást, a felületük nedves ruhával történ? áttörlésén kívül nem igényelnek, de időközönként ajánlatos a szennyeződés megtapadását viasztartalmú padlóápoló szerek felkenésével megakadályozni. Az esetleges gumilábak okozta elszínez?dések, festékfoltok eltüntetéséhez szerves oldószereket, festékhígítókat soha ne használjunk. Az el?bbiekben említett R 1000 tisztítószert és a Bodenglanc 2000 filmképz?t azonban bármilyen PVC-padlóra felkenhetjük tisztításkor, felületük felújításakor, de gyakori használatuk nem célszerű.

Mozaik